Az X-kromoszómához kötött hypophosphataemia (XLH) egy ritka, öröklődő foszfátanyagcsere-zavar, amely a foszfát-homeosztázis veleszületett szabályozási zavarából ered. A klinikai kép sokrétű: csontdeformitások, kacsázó járás, izomgyengeség, koponyafejlődési rendellenességek (scaphocephalia, turricephalia, Arnold–Chiari-malformáció), fogzománcgyengeség, valamint kezeletlen esetekben progresszív osteomalacia, patológiás törések, ízületi deformitások és aránytalan testarányokkal járó alacsony növés jellemzik. Ezek a tünetek felnőttkorra súlyos mozgáskorlátozottsághoz és életminőség-romláshoz vezethetnek. A kórkép hátterében a Phosphate Regulating Endopeptidase Homolog, X-Linked (PHEX) gén funkcióvesztéses mutációja áll, amely fokozott fibroblastnövekedési faktor-23 (FGF23) szekréciót eredményez. Az FGF23 túltermelődése fokozott renalis foszfátürítést és tartós hypophosphataemiát okoz, miközben a D-vitamin- és kalciumszintek általában normálisak. A diagnózis a klinikai tünetek, laboratóriumi és radiológiai eltérések együttes értékelésén alapul. A „hagyományos” kezelés foszfátpótlásból és aktív D-vitamin-analógok (kalcitriol, alfadiol) alkalmazásából áll, amely javíthatja a csontanyagcserét, de hatékonysága korlátozott, és mellékhatásokkal – például nephrocalcinosissal – is számolni kell. Az FGF23 szerepének pontosabb megértése új terápiás célpontokat eredményezett, köztük a burosumab nevű monoklonális antitestet, amely közvetlenül gátolja az FGF23 hatását. A burosumab alkalmazása jelentős előrelépést hozott: normalizálja a foszfátszinteket, javítja a csontanyagcserét, és korai alkalmazásával megelőzhetők a hosszú távú szövődmények. Saját, 16 beteg burosumabkezelésén alapuló tapasztalataink szerint a terápia hatására a szérumfoszfátszint és a TMP/GFR értékek látványosan emelkednek, elérve a korfüggő normálérték alsó határát. Radiológiai és funkcionális javulás is megfigyelhető, az alkalikus foszfatáz szintjének alakulása pedig jól tükrözi a csontanyagcsere rendeződését. A dózis beállítása egyéni titrálást igényel, amelynek hátterében genotípus–fenotípus összefüggések állhatnak, amelyek még nem teljesen feltártak. A későn megkezdett kezelés továbbra is kihívást jelent a kialakult deformitások súlyossága és korlátozott reverzibilitása miatt. Ennek hátterében részben a terápia korábbi elérhetetlensége áll, de még ma is jellemző a diagnózis késlekedése miatti késői gondozásba vétel. Ezért kiemelten fontos a korai felismerés, valamint a multidiszciplináris ellátás biztosítása az erre specializált centrumokban. Dolgozatunkban bemutatjuk a legfrissebb nemzetközi irányelvekben szereplő diagnosztikai algoritmusokat és terápiás ajánlásokat, valamint azok hazai gyakorlatba való átültethetőségének lehetőségeit.
X-linked hypophosphataemia (XLH) is a rare inherited disorder of phosphate metabolism resulting from a congenital defect in phosphate homeostasis regulation. The clinical presentation is diverse, including skeletal deformities, waddling gait, muscle weakness, cranial abnormalities (scaphocephaly, turricephaly, Arnold–Chiari malformation), enamel hypoplasia, and—if untreated—progressive osteomalacia, pathological fractures, joint deformities, and disproportionate short stature. These manifestations often lead to significant mobility impairment and reduced quality of life in adulthood. The underlying pathophysiology involves loss-of-function mutations in the Phosphate Regulating Endopeptidase Homolog, X-Linked (PHEX) gene, resulting in increased secretion of fibroblast growth factor-23 (FGF-23). Elevated FGF-23 levels cause renal phosphate wasting and persistent hypophosphataemia, while serum calcium and vitamin D levels typically remain normal. Diagnosis is based on the combined evaluation of clinical signs, laboratory findings, and radiological features. Conventional treatment consists of oral phosphate supplementation and active vitamin D analogues (calcitriol, alfacalcidol), which may improve bone metabolism but have limited efficacy and potential side effects, such as nephrocalcinosis. Advances in understanding the role of FGF-23 have led to the development of targeted therapies, including burosumab, a monoclonal antibody that directly inhibits FGF-23. Burosumab represents a major therapeutic advancement, capable of normalizing phosphate levels, improving bone metabolism, and preventing long-term complications when initiated early. Based on our experience with 16 patients treated with burosumab, we observed a marked increase in serum phosphate and TMP/GFR values, reaching the lower limit of age-specific reference ranges. Radiological and functional improvements were evident, and changes in alkaline phosphatase levels proved to be a reliable indicator normalization of bone metabolism. Individual dose titration is essential and may be influenced by genotype– phenotype correlations that are not yet fully understood. Late initiation of treatment remains a challenge due to the severity and limited reversibility of established deformities. This is partly due to the previous unavailability of burosumab, but delayed diagnosis still commonly leads to late referral and initiation of care. Therefore, early recognition and multidisciplinary management in specialized centers are of paramount importance. In this paper, we present the diagnostic algorithms and therapeutic recommendations outlined in the latest international guidelines, and discuss their applicability to clinical practice in Hungary.
