1967-ben szerezte meg diplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Bár gyermekorvosnak készült, a központi álláselosztás révén a Kaposvári Megyei Kórház belgyógyászatára került, és csak két év után sikerült eredeti terveinek megfelelően, a Pécsi Gyermekklinikán állást kapnia. Belgyógyászati képzése alatt, összességében hat hónapig az alapellátásban is dolgozott, falusi körzetben, helyettesként.
1969 októberétől a 2025. január 17-én bekövetkezett haláláig a PTE KK Gyermekgyógyászati Klinikán dolgozott, 2008 májusától emeritus professzorként. 1972-ben szerzett csecsemő- és gyermekgyógyászati szakképesítést. 1973-74 során egy évet tanulmányi ösztöndíjasként Lausanne-ban töltött tanársegédként.
1975-ben a Gyermekklinika általános belgyógyászati osztályának vezetésére kapott megbízást, 1977-től az osztály Onkohaematológiai Részleggé alakult, és az Országos Gyermekonkológiai Hálózat Dél-Dunántúli Regionális Gyermekhematológiai és Gyermekonkológiai Központjaként működött. Szakmai tevékenységét, gyógyító, oktató és kutatási munkáját elsősorban ezen a szakterületen végezte. 1991-ben az orvostudomány kandidátusa lett, 1998-ban habilitált, majd 2000-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.
A Magyar Gyermekonkológiai Hálózatban tevékenyen részt vett: a gyermekkori vesedaganatok ellátásáért felelt, a vezetőség kiemelkedő tagja volt, valamint 1998 és 2006 között két cikluson keresztül, dr. Schuler Dezső professzor utódjaként, a szakmai közösség elnöke volt. Módja volt kiterjedt nemzetközi kapcsolatokban is tevékenykedni a gyermekonkológia területén.
Magas szintű szakmai tudását folyamatosan fejlesztette, egy-egy beteg kapcsán éjszakákba menően kutatta a szakirodalmat. Levelezést folytatott évtizedeken keresztül postai úton, majd elektronikus levelezés formájában nemzetközi szaktekintélyekkel, akik közül számossal baráti kapcsolatot ápolt. Munkásságának köszönhetően a gyermekkori malignitások túlélési esélye a Dél-Dunántúlon is gyökeresen megváltozott: a 75-80%-os mortalitásból 75%-os túlélés következett be.
A kezdetekben kilátástalannak tűnő küzdelemhez hittel, erővel, önbizalommal és alázattal állt neki és tartott ki ebben a munkában több mint 30 éven keresztül. A kemoterápia bevezetése, majd folyamatos szélesítése a leukémiák és szolid tumorok esetében rendszeres utánaolvasást igényelt. A gyógyszerek sokszor bonyolult, nehézkes beszerzésétől és elszámolásától kezdve, a beadás mikéntjének előkészítésén keresztül a mellékhatásokra való felkészülésen át, a szupportív kezelésekig apró részletekre terjedően végezte munkáját.
A malignitások kezelése jelenleg centrálizált módon zajlik, ehhez azonban számos kórház gyermekgyógyászati, gyermeksebészeti szakembereinek meggyőzése volt szükséges. Ehhez és a társszakmákkal (pl. szemészet, idegsebészet, ortopédia, képalkotó diagnosztika, sugárterápia stb.) való közös fejlődéshez diplomáciai érzéke kiváló volt. Az evidenciákon alapuló véleményét határozottan, mégis udvariasan, megfelelő pillanatokban kellő humorral fűszerezve képviselte.
Általános gyermekgyógyászati tudása a gyermekonkológia szakterületén kívül is igen széles volt. Az ügyeletben biztos háttér volt, szinte sohasem aludt, a rá jellemző alapossággal látta el a betegeket. A klinika más osztályain (például intenzív osztályon) előforduló diagnosztikai, terápiás nehézséget jelentő betegeinek is utánaolvasott, szakmai véleménye számtalan esetben perdöntőnek bizonyult. Ha szükséges volt, EEG-t elemzett, rendszeresen szemfenék vizsgálatokat, a csontvelő vizsgálatok mellett májbiopsziákat végzett, túlélési görbe készítéshez számítógép programot írt…
Munkabírása, szaktudása, szervezési képessége, diplomáciai készsége mellett emberi tulajdonságai miatt is általános tiszteletnek örvendett. A látogatási idő teljes napra történő kiszélesítése; a játszószoba létrehozásával egy barátságosabb környezet kialakítása; a pedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok, önkéntesek bevonása csak néhány szelet abból, ahogy az adott időszakban korát megelőző módon támogatta a beteg gyermekeket és családjaikat.
Pszichológiai érzéke, magas érzelmi és általános intelligenciája segítette, hogy a szülőkkel és a gyermekekkel (életkoruknak, értelmi színvonaluknak megfelelően) hétköznapi hasonlatokat használva, mélységes empátiával beszélgessen. A -különösen kezdetben- sokszor tragikus kimenetelű betegségek árnyékában is megőrizte bölcsességét, higgadt nyugalmát, derűjét.
Ugyanez jellemezte a munkatársakkal való viszonyában is. Az idősebb kollégák felé a tiszteletet megtartva képviselte véleményét. A vele egyidősekkel jó együttműködéseket alakított ki, illetve baráti kapcsolatokat ápolt. A fiatalabb kollegák véleményét meghallgatta, őket bátorította. Minden munkatársi viszonyát a szakmaiság mellett az emberség és humor szőtte át.
Munkatársai, tanítványai fájó szívvel búcsúznak Tőle.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Interjú Prof. dr. Kajtár Pállal (Részlet a PTE ÁOK Gyermekgyógyászati Klinika "Életünk" c. könyvéből)
