Bevezetés: A mindfulness – vagyis tudatos jelenlét – alapú beavatkozások a kognitív terápiák harmadik hullámába sorolhatók, ahol a negatív automatikus gondolatok és diszfunkcionális attitudök átstrukturálása helyett a mentális események tudatosítására és elfogadására került át a hangsúly. A tudatos jelenlét alapú beavatkozások eredményei a kutatókat is arra ösztönözték, hogy pontosabban feltárják a mindfulness hatásmechanizmusát. A tudatos jelenlét egyik legelterjedtebb mérôeszköze a Five Facet Mindfulness Questionnaire (FFMQ), magyar fordításban: Tudatos Jelenlét Kérdôív. Az utóbbi években a kérdôívnek számos rövidítésére tettek kísérletet, azonban eddig magyar mintán nem készült felmérés arról, hogy melyik változat lehet a legalkalmasabb klinikai területen és kutatásban való alkalmazásra.
Célkituzés: A nemzetközileg legismertebb mérôeszköz, a Tudatos Jelenlét Kérdôív (FFMQ) rövid változatának hazai adaptálása, valamint belsô és külsô validitásvizsgálata klinikai mintán.
Módszer: Keresztmetszeti, nem-randomizált vizsgálatunkba 1413 fôt vontunk be intézményünk pszichoterápiás szakambulanciáján 2018–2022 között megjelent páciensek közül.
Eredmények: Az FFMQ 15 tételes változata jobb validitás-mutatókkal rendelkezik, mint az eredeti 39 tételes kérdôív. A megerôsítô faktoranalízis alapján az ötfaktoros modell kitunô illeszkedést mutat. Az ötfaktoros szerkezet belsô és külsô reliabilitása is jobbnak bizonyult, mint az egyfaktoros modell. A vizsgált változók tekintetében is ekvivalensek a kapcsolat irányát és erejét jelzô korrelációs együtthatók.
Következtetések: A FFMQ-SF-15 verziója megbízható és érvényes eszköz a tudatos jelenlét mérésére klinikai mintán.

Introduction: Mindfulness based interventions belongs to the third wave of cognitive behavioural therapies, where the focus is shifted from restructuring negative automatic thoughts and dysfunctional attitudes to the awareness and acceptance of mental events. The effectifveness of mindfulness based interventions also encouraged researchers to explore more precisely the mechanism of mindfulness. One of the most common measuring instruments is the Five Facet Mindfulness Questionnaire (FFMQ). In recent years, several versions of the questionnaire have been developed, but so far no Hungarian sample has yet been used to assess which version is the most suitable for clinical and research use.
Objective: Hungarian adaptation and internal / external validity testing of the short version of FFMQ.
Method: In our cross-sectional, non-randomized study, we included 1413 patients from the psychotherapy outpatient clinic of our institution between 2018 and 2022.
Results: Compared to the original 39 items, the 15-item version of the FFMQ has better validity indicators. Based on the confirmatory factor analysis, the five-factor model shows an excellent fit. The internal and external reliability of the five-factor structure proved to be better, than the one-factor model. The correlation coefficients also are indicating, that the direction and strength of the relationship are equivalent for the examined variables.
Conclusions: The FFMQ-SF-15 version is a reliable and valid instrument for measuring mindfulness in a clinical sample.

Bevezetés: A szuicídium világszerte súlyos népegészségügyi problémát jelent. A gyermekkori traumák, felnôtt kötôdési stílusok és személyiségdimenziók öngyilkossági kísérletre gyakorolt hatása több évtizede foglalkoztatja a kutatókat. A kutatás célja a felnôtt pszichiátriai osztályon kezelt, anamnézisében szuicid tentámennel rendelkezô és nem rendelkezô populáción felmérni az öngyilkossági kísérlet rizikótényezôit a személyiségjellemzôk, gyermekkori traumák és felnôtt kötôdési stílusok relációiban.
Módszerek: A vizsgálat során a Gyermekkori Trauma Kérdôív (CTQ), a Felnôtt Kötôdés Kérdôív (AAS) és a Temperamen tum és Karakter Kérdôív (TCI) magyar validált változatait és egy demográfiai és általános kérdéseket tartalmazó kérdéssort töltöttek ki a vizsgálatban résztvevôk. A vizsgálati csoportot (N=215) olyan pszichiátria minta alkotta, akiknek anamnézisében szerepel az öngyilkossági kísérlet, és olyan pszichiátriai diagnózissal rendelkezô betegek, akik nem rendelkeznek szuicid kórtörténettel. Az adatok bináris logisztikus regresszióval, Spearman korrelációval, Mann-Whitney próbával és ANOVA modellel kerültek elemzésre.
Eredmények: A két csoportotot vizsgálva az újdonságkeresés [EH=1,043; 95% C.I.=(0,950–1,145)] p=0,376; a gyermekkori érzelmi elhanyagolás [EH=1,022; 95% C.I.=(0,936–1,116)] p=0,626; érzelmi bántalmazás [EH=1,034; 95% C.I.=(0,966–1,107)] p=0,336; szexuális bántalmazás mértéke [EH=1,047; 95% C.I.=(0,959–1,142)] p=0,305 tendenciaszeruen hozzájárul az öngyilkossági kísérlet kialakulásának valószínuségéhez, azonban szignifikánsan nem befolyásolják azt. A biztonságos kötôdési stílus [EH=0,908; 95% C.I.=(0,842–0,980)] p=0,013 mértéke az eredmények szerint szignifikánsan csökkenti az öngyilkossági kísérlet megjelenésének valószínuségét (c2(1)=6,515 p=0,011). Továbbá a szorongó kötôdés az érzelmi bántalmazással (rs(197)=0,293) p<0,001, az elkerülô kötôdés az érzelmi elhanyagolással (rs(197)=0,273) p<0,001 mutat pozitív irányú kapcsolatot.
Következtetés: Eredményeink alapján a biztonságos kötôdést a szuicídium kialakulásának protektív faktoraként tekinthetjük. A kutatás gyakorlati jelentôsége megjelenhet azon ellátásokban, ahol a kötôdés stabilitása alakítható, hozzájárulva a késôbbi öngyilkosság kockázatának csökkentéséhez.

Introduction: Suicide is a severe public health problem. Impacts of childhood traumas, unsecure adult attachment styles and personality traits have been suggested as possible risk factors for suicide attempts. The aim of this cross-sectional, case-controlled study is to investigate the impact of childhood traumas, adult attachment styles and personality traits on suicide attempt.
Methods: The sample consisted of psychiatric patients who attempted suicide (n=101) on the one hand and those who did not attempt suicide (n=114) on the other. The questionnaires used were the Hungarian validated versions of Adult Attachment Scale (AAS), Childhood Trauma Questionnaire (CTQ), Temperament and Character Inventory (TCI) and a demographic questionnaire.
Results: Results indicated that Novelty Seeking (NS) temperament trait [EH=1.043; 95% C.I.=(0.950–1.145)] p=0.376; emotional abuse [EH=1.034; 95% C.I.=(0.966–1.107)] p=0.336; emotional neglect [EH=1.022; 95% C.I.=(0.936–1.116)] p=0.626; and sexual abuse [EH=1.047; 95% C.I.=(0.959–1.142)] p=0.305 were associated with nonsignificant increases in the odds of suicide attempts. Whereas secure attachment style [EH=0.908; 95% C.I.=(0.842–0.980)] p=0.013 appeared to be a significantly protective factor (c2(1)=6.515 p=0.011). Furthermore, when examining the connection between childhood traumas and adult attachment styles it was found that the anxious attachment style had a positive significant correlation with emotional abuse (rs(197)=0.293) p<0.001, avoidant attachment style with emotional neglect (rs(197)= 0.273) p<0.001.
Conclusion: Our findings suggest that individuals with avoidant attachment style and childhood traumas are likely to present a higher suicide risk. However secure attachment style likely to present a lower risk for suicide.

A neurotraumatológia a központi és a perifériás idegrendszer traumás károsodásaival foglalkozik, ahol a patomechanizmus külsô erôbehatás. Az érintett betegek súlyos testi és pszichés károsodáson esnek át, mindez sok esetben a hozzátartozókat is traumatizálja. A súlyos neurotraumatológiai sérülések és hosszútávú következményeik jelentôs hatást gyakorolnak az érintett személyek és hozzátartozóik életére. Az akut egészségügyi ellátás, valamint a hosszú kórházi kezelés különbözô idôszakai jelentôs testi-lelki kihívást jelentenek a betegek és a hozzátartozóik számára egyaránt. A súlyos testi traumát elszenvedett betegek ellátása multidiszciplináris trauma team által történik, ez a nemzetközi szakmai irányelveknek megfelelôen magában foglalja a pszichés segítségnyújtást is.
Az akut stressz-zavar és korai depresszió kialakulása miatt pszichológus, pszichiáter bevonása az akut ellátás szerves része kell, hogy legyen. Az akutan fellépô pszichés tünetek és a potenciálisan kialakuló hosszútávú pszichés zavarok indokolttá teszik a kritikus eseményhez idôben és térben minél közelebbi krízisintervenciót a traumatikus élményt követôen. Ez idôben elvégezve megvédheti a pácienseket a krízis negatív kimenetelétôl és lehetôvé teszi a pszichés tünetek redukcióját, valamint a súlyosabb pszichopatológiai eltérések kialakulásának megelôzését. A rendszeres pszichés támogatás biztosítása segíti a kórházi környezethez és a kezeléshez való adaptációt, támogatja a gyógytornával való kooperációt és felkészíti a beteget a rehabilitációra.
Az orvosi kezelésekhez és a testi folyamatokhoz kapcsolódóan a különbözô módszereket alkalmazó alap pszichoterápiás ellátások a krízisintervenciótól, a szupportív terápián keresztül a rehabilitációig terjednek. Lényeges szempont, hogy a súlyos testi traumát elszenvedett beteg mellett a hozzátartozók is szakszeru pszichés támogatáshoz jussanak. Összefoglaló tanulmányom az intenzív osztályon végzett pszichológiai intervenciókba nyújt betekintést.

Neurotrauma means head or spine injury caused by an external force. Neurotraumatology care requires coordinated teamwork on the part of specialists, including psychological care as part of the multidisciplinary treatment team. Psychological interventions in the field of neurotraumatology aim to address the psychological consequences and challenges associated with head or spine injury. These interventions play a vital role in crisis intervention, promoting recovery, enhancing quality of life, and supporting individuals and their families in coping with the psychological impact of neurotrauma.
Serious physical injuries always cause severe psychological consequences, both in short and long term. A critical accident is a sudden, unexpected, often directly life-threatening event that exceeds the individual’s ability to respond and can create a potential crisis response, including suicidal risk, as well as the development of psychological disorders, in most cases acute stress disorder, adjustment disorder and post-traumatic stress disorder.
Psychological interventions in neurotraumatology are often provided by a multidisciplinary team that may include psychologists, psychiatrists, social workers, and other healthcare professionals. These interventions are tailored to the unique needs and circumstances of each individual, with the goal of reducing psychological symptomps, promoting psychological well-being, adjustment, and overall recovery following neurotrauma. It is essential that not only patients who have experienced severe physical trauma, but also their family members have access to expert psychological support. This study summarizes psychological interventions during the treatment of neurotaruma patients at the intensive care unit.

Az agyi muködések stabilitását döntôen meghatározza a sejtek energiagazdálkodása, a mentális egészséget ezért mélyrehatóan befolyásolják a metabolikus diszfunkciók, az immun- és gyulladásos folyamatok. A tudomány egyre több részletet és összefüggést világít meg az étrend és a testgyakorlás hatásaival kapcsolatban, melyekre alapozva hatékony metabolikus intervenciókat alakíthatunk ki. Ennek a napjainkban szárba szökkenô diszciplínának a gyökerei évezredes hagyományokra és több száz éves dokumentált megfigyelésekre nyúlnak vissza. Az összefoglaló áttekinti a mitokondriumok egészséges sejtmuködésekben, distressz-kaszkádban és mentális betegségek neurobiológiájában betöltött szerepével, továbbá a mitokondriális muködést támogató metabolikus intervenciók, a terápiás böjt, a ketogén diétaterápia, a rendszeres testedzés és a tápláláékkiegészítôk alkalmazásával kapcsolatos korszeru ismereteket. Végül tárgyalja a metabolikus intervenciók szerepét a pszichiátriai betegségek gyógyításában és a mentális egészség javításában. A metabolikus pszichiátriai beavatkozások célja a tág értelemben vett neuroprogresszió megelôzése, ha pedig már kialakulóban van, annak megfékezése, megtörése, a leromlott muködések helyrehozása, a szokásos pszichoszociá lis, farmakológiai, szomatikus és neurmodulációs kezelések kiegészítéseként.

The stability of brain functions is mainly determined by the energy management of the cells, and mental health is, therefore, profoundly affected by metabolic dysfunctions and immune and inflammatory processes. Research sheds light on more and more details and connections about the efficacy of diet and exercise, based on which we can develop effective metabolic interventions. The roots of this discipline, which is emerging today, go back to thousands of years of traditions and hundreds of years of documented observations. This paper reviews the role of mitochondria in healthy cell functions, in the distress cascade, and in the neurobiology of mental illnesses, as well as the modern knowledge related to metabolic interventions that support mitochondrial function, the therapeutic fasting, the ketogenic diet therapy, the regular exercise, and the use of nutritional supplements, and finally discusses the role of metabolic interventions in curing psychiatric diseases and improving mental health. The purpose of metabolic psychiatric interventions is to prevent neuroprogression in the broad sense, if it is already developing, to stop it, to break it, to restore the degraded functions, as a supplement to the usual psychosocial, pharmacological, somatic and neuromodulation treatments.

Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben a társadalmi nemi szerepekben jelentôs változások figyelhetôk meg. A maszkulinitás és a mentális zavarok összefüggései is egyre gyakrabban kerülnek a tudományos érdeklôdés homlokterébe. Ennek ellenére a legtöbb major depresszióval kapcsolatos szakmai irányelvet még nem, vagy csak kis mértékben igazították a nemi szerepek társadalmi változásaihoz.
Célkituzés: A maszkulinitás pszichoterápiás folyamatra gyakorolt lehetséges hatásait szeretnénk bemutatni, különös tekintettel a major depresszív zavarban szenvedô kliensekre.
Módszer: Áttekintést nyújtunk azokról a pszichoszociális változásokról, amelyek a nyugati társadalmakban a férfi nemi szerepet érintik. Ezt követôen ennek az átalakulásnak a pszichoterápiás kapcsolatra/folyamatra gyakorolt lehetséges hatását mutatjuk be. Kiemelten foglalkozunk a major depresszív zavar és a férfi nemi szerep összefüggéseivel. Végül ajánlásokat kívánunk tenni arra vonatkozóan, hogyan lehetne integrálni a férfiassággal kapcsolatos tudásunkat a pszichoterápia kontextusába.
Eredmények: A férfi nemi szerephez kapcsolódó egyéni szocializációs különbségek és a társadalmi elvárások nagymértékben befolyásolhatják a mentális betegségek megjelenését. A major depresszív zavar felismerésében és kezelésében az internalizáló és externalizáló tüneteket is fontos lenne figyelemmel kísérni. A pozitív maszkulinitás jó kiindulási alapot jelenthet a depresszió személyre szabott pszichoterápiás ellátásához, férfi kliensek esetén.
Következtetések: Az utóbbi években a nemi szerepekre érzékeny mentális egészségügyi ellátás egyre nagyobb teret nyert, hiszen egyre több információval rendelkezünk arról, hogy a maszkulinitás hogyan befolyásolja a mentális betegségek alakulását. A hatékony prevenció és intervenció érdekében, azonban további vizsgálatokra van szükség a témában.

Introduction: In recent decades, serious changes have been observed in social gender roles. More and more publications have been published regarding the connection between masculinity and mental disorders. Most of the professional guidelines related to major depression have not been adapted yet to social changes in gender roles, or only to a small extent.
Objective: The authors of the article present the possible influence of masculinity on psychotherapies, focusing on clients suffering from major depressive disorder.
Method: In our manuscript, we first summarize the psychosocial changes that affect the male gender role in Western societies. After that, we review the possible impact of this transformation on psychotherapies. We mainly deal with the relationship between the onset of major depressive disorder and the male gender role. At the end of our publication, we make recommendations on how to integrate our knowledge of masculinity into the context of therapy.
Results: Individual socialization differences related to the male gender role and social expectations can greatly influence the appearance of mental illnesses. Internalized and externalized symptoms should also be taken into account in the recognition and treatment of major depressive disorder. Positive masculinity as a therapeutic framework can be successfully combined with specific psychotherapies in order to personalize the healing process.
Conclusions: In recent years, mental health care sensitive to gender roles has gained more and more space. Although we already have more and more information about how masculinization affects the clinical picture of mental illness, such as major depressive disorder, further studies are needed for more effective diagnosis and therapy.

Az NREM ébredési zavarokat (disorders of arousal, DOA) és az alvásfüggô hipermotor epilepsziát (sleep-related hypermotor epilepsy, SHE) genetikus eredetu ikerspektrum állapotoknak fogjuk fel, melyek közül az egyik nem epilepsziás (DOA), a másik epilepsziás (SHE) eredetu. Mindkét rendellenesség közös abban, hogy fokozott ébredési akti vitást és alvás/ébredés disszociációs jelenségeket mutatnak NREM alvásban, amelyek félelemteljes ébredésekben csúcso sodnak ki, egymáshoz hasonló formában. Az ismert mutációs jelenségek a két spektrumban különböznek, ugyanakkor többoldalú populációs genetikai, családi, illetôleg akár egyedi (a két kondíció egy egyénben is megjelenhet) átfedéseket észleltek, amelyek a genetikai gyökerek rokonságára utalnak. Az ébredési zavar epizódokban az elülsô cinguláris és insuláris, valamint a félelem és az érzelmek feldolgozásában is szerepet játszó, prefrontális kéreg aktivációja figyelhetô meg az alvó agyban. Ezek a régiók átfednek a sikeres mutéteken átesett alvásfüggô hypermotoros betegek rohamindító zónájával is, és figyelemreméltó módon egybeesnek a salience hálózat hub-jaival. Az ébredéssel kapcsolódó félelem és alarm reakció, ami közös az alvási terrorban és a hypermotor ébredésekben, valamint fals alarm reakciót eredményez, nagyon hasonló, mint amit akut stressz reakcióként írt le Cannon és Selye. Miután mindkét állapot egyaránt a salience hálózatot aktiválja, nagyon valószínu, hogy mind az alvási terror, mind az alvásfüggô hipermotoros roham a hypotha lamus-hypophysis-adrenális tengelyen keresztül mobizálhatja a fight-flight reakciót, ami lehet, hogy része a rémébredéseknek mind DOA-ban, mind SHE-ben. Tudomásunk szerint ezt a hipotézist eddig még sohasem vizsgálták.

We consider the disorders of arousal and sleep-related hypermotor epilepsy as genetic twin-conditions, one without, one with epilepsy. They share an augmented arousal-activity during NREM sleep with sleep-wake dissociations, culminating in sleep terrors and sleep-related hypermotor seizures with similar symptoms. The known mutations under lying the two spectra are different, but there are multifold population-genetic-, family- and even individual (the two conditions occurring in the same person) overlaps supporting common genetic roots. In the episodes of disorders of arousal, the anterior cingulate, anterior insular and pre-frontal cortices (shown to be involved in fear- and emotion processing) are activated within the sleeping brain. These regions overlap with the seizure-onset zones of successfully operated sleep-related hypermotor seizures, and notably, belong to the salience network being consistent with its hubs.
The arousal-relatedness and the similar fearful disorientation occurring in sleep terrors and hypermotor seizures, make them alike the acute stress-responses emerging from sleep; triggered by false alarms. An acute stress-response can easily mobilize the hypothalamo-pituitary-adrenal axis (preparing fight-flight responses in wakefulness); through its direct pathways to and from the salience network. This hypothesis has never been studied.